KronoSoft
E-mail küldés
MultiSchool3 program
MultiSchool 2 program
MultiSchool Központ program

Oktató anyag
Az étkezéssel kapcsolatos törvények, rendeletek.
Tippek/trükkök
Hasznos tanácsok a programmal kapcsolatban
Gyakran ismételt kérdések
Gyakran ismételt kérdések és a válaszok
Oktató anyag
A program fontosabb műveleteinek oktató videói.
 

Hírek

MultiSchool v5-ig
MultiSchool for Windows frissítése - v5.2.6

A program 4. illetve 5. verziójának frissítése



A honlap tökéletes használatához szükséges a JavaScript engedélyezése - instrukciók: FireFox / Internet Explorer böngészőhöz


Az oktató videók megtekintéséhez a Flash Player programra van szükség, amit letölthet innen


Kezdőlap >> Tudástár Belépett:

Tudástár

Az étkezéssel kapcsolatos törvények,

rendeletek, állásfoglalások

 

Megpróbáltunk összegyűjteni minden olyan anyagot: törvényt, rendeletet, APEH állásfoglalást, ami az étkezés-befizetéssel kapcsolatos. Ha valamit itt nem talál meg, de máshol igen, kérjük segítse többi keresgélő kollégáját és írja meg nekünk, hol találjuk, hogy közzétehessük a honlapon.
Az rovat feltöltése folyamatosan történik.

Tartalom:
 1.  2000. évi C. törvény a számvitelről     Olvas   Letölt
 2.  Kerekítési szabályok 2008. március 1-től     Olvas   Letölt
 3.  A gazdasági-élelmezésvezető feladatai   Olvas asd    Letölt
 4.  Törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról          
      1997. XXXI.   Olvas asd    Letölt
 5.  133/1997. (VII. 29.) Korm. rendelet   Olvas asd    Letölt
 6.  Tájékoztató a különböző ellátási formákban nyújtott étkezés  áfatör-
      vénybeli megítéléséről 2008. május 1-jétől   Olvas asd    Letölt
7.   328/2011 (XII.29.) Korm. rendelet   Olvas asd    Letölt

 2000. évi C. törvény a számvitelről

A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem

165. § (1) Minden gazdasági mûveletrõl, eseményrõl, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági mûveletek (események) folyamatát tükrözõ összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.
(2) A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerûen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerû az a bizonylat, amely az adott gazdasági mûveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendõ és a más jogszabályban elõírt adatokat a valóságnak megfelelõen, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet — hiba esetén — elõírásszerûen javítottak.
(3) A bizonylatok feldolgozási rendjének kialakításakor figyelembe kell venni a következõket is:
a) a pénzeszközöket érintõ gazdasági mûveletek, események bizonylatainak adatait késedelem nélkül, készpénzforgalom esetén a pénzmozgással egyidejûleg, illetve bankszámla forgalomnál a hitelintézeti értesítés megérkezésekor, az egyéb pénzeszközöket érintõ tételeket legkésõbb a tárgyhót követõ hó 15-éig a könyvekben rögzíteni kell;
b) az egyéb gazdasági mûveletek, események bizonylatainak adatait a gazdasági mûveletek, események megtörténte után, legalább negyedévenként, a számviteli politikában meghatározott idõpontig (kivéve, ha más jogszabály eltérõ rendelkezést nem tartalmaz), legkésõbb a tárgynegyedévet követõ hó végéig kell a könyvekben rögzíteni.
(4) A fõkönyvi könyvelés, az analitikus nyilvántartások és a bizonylatok adatai közötti egyeztetés és ellenõrzés lehetõségét, függetlenül az adathordozók fajtájától, a feldolgozás (kézi vagy gépi) technikájától, logikailag zárt rendszerrel biztosítani kell.

Számviteli bizonylatok

166. § (1) Számviteli bizonylat minden olyan a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, számlát helyettesítõ okmány, szerzõdés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minõsíthetõ irat) — függetlenül annak nyomdai vagy egyéb elõállítási módjától —, amelyet a gazdasági esemény számviteli nyilvántartása céljára készítettek, és amely rendelkezik az e törvényben meghatározott általános alaki és tartalmi kellékekkel.
(2) A számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. A bizonylat szerkesztésekor a világosság elvét szem elõtt kell tartani.
(3) A számviteli bizonylatot a gazdasági mûvelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának idõpontjában, magyar nyelven kell kiállítani. (Külföldi megrendelõnek küldött és magyar nyelven kiállított számlán az adatok a külföldi megrendelõ nyelvén is feltüntethetõk.)
(4) A külföldi szállító, szolgáltató számláján azokat az adatokat, megjelöléseket kell — a könyvviteli nyilvántartásokban történõ rögzítést megelõzõen — magyarul is feltüntetni, amelyek a bizonylat hitelességéhez, a megbízható, a valóságnak megfelelõ adatrögzítéshez, könyveléshez, az utólagos ellenõrzéshez feltétlenül szükségesek.
(5) Átalakulás esetén a jogelõdnél — a jogutód cégjegyzékbe való bejegyzése napjától — keletkezett bizonylatok, illetve a jogelõd nevére kiállított bizonylatok alapján a gazdasági eseményeket a jogutód (több jogutód esetén az, amelyiknél a gazdasági esemény hatása megjelenik) rögzíti a könyvviteli nyilvántartásokban, amennyiben a jogelõd éves beszámolója, egyszerûsített éves beszámolója elkészítése során azokat figyelembe venni nem lehetett, illetve, ha a jogelõd nem tudta azokat figyelembe venni.
(6) A számviteli bizonylatokon az adatok idõtállóságát a 169. §¬ban meghatározott megõrzési idõn belül biztosítani kell.

167. § (1) A könyvviteli elszámolást közvetlenül alátámasztó bizonylat általános alaki és tartalmi kellékei a következõk:
a) a bizonylat megnevezése és sorszáma vagy egyéb más azonosítója;
b) a bizonylatot kiállító gazdálkodó (ezen belül a szervezeti egység) megjelölése;
c) a gazdasági mûveletet elrendelõ személy vagy szervezet megjelölése, az utalványozó és a rendelkezés végrehajtását igazoló személy, valamint a szervezettõl függõen az ellenõr aláírása; a készletmozgások bizonylatain és a pénzkezelési bizonylatokon az átvevõ, az ellennyugtákon a befizetõ aláírása;
d) a bizonylat kiállításának idõpontja, illetve kivételesen — a gazdasági mûvelet jellegétõl, idõbeni hatályától függõen — annak az idõszaknak a megjelölése, amelyre a bizonylat adatait vonatkoztatni kell;
e) a (megtörtént) gazdasági mûvelet tartalmának leírása vagy megjelölése, a gazdasági mûvelet okozta változások mennyiségi, minõségi és — a gazdasági mûvelet jellegétõl, a könyvviteli elszámolás rendjétõl függõen — értékbeni adatai;
f) külsõ bizonylat esetében a bizonylatnak tartalmaznia kell többek között: a bizonylatot kiállító gazdálkodó nevét, címét;
g) bizonylatok adatainak összesítése esetén az összesítés alapjául szolgáló bizonylatok körének, valamint annak az idõszaknak a megjelölése, amelyre az összesítés vonatkozik;
h) a könyvelés módjára, az érintett könyvviteli számlákra történõ hivatkozás;
i) a könyvviteli nyilvántartásokban történt rögzítés idõpontja, igazolása;
j) továbbá minden olyan adat, amelyet jogszabály elõír.
(2) A számlával, az egyszerûsített számlával, a számlát helyettesítõ okmánnyal kapcsolatos további követelményeket más jogszabály is meghatározhat.
(3) A számla, az egyszerûsített számla, a számlát helyettesítõ okmány alaki és tartalmi hitelességét, megbízhatóságát — ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik — a gazdálkodó képviseletére jogosult személy vagy az általa a bizonylat aláírására feljogosított személy (ideértve a Polgári Törvénykönyv szerint vélelmezett képviseletet is) a gazdálkodó azonosító adatainak feltüntetésével és aláírásával igazolja.
(4) Mentesül az általa kiállított számla, egyszerûsített számla, számlát helyettesítõ okmány aláírási kötelezettsége alól az a gazdálkodó, amelyik a termékértékesítésrõl, a szolgáltatásnyújtásról — a számlázáshoz szükséges, a számlázási rendszer által mért, illetve számított vagy a számlázási rendszerbe bevitt ellenõrzött alapadatok alapján — számítógépes úton, emberi beavatkozás nélkül, folyamatosan és nagy tömegben állítja ki a számlát, az egyszerûsített számlát, a számlát helyettesítõ okmányt.
(5) Az elektronikus okiratok alkalmazásának feltételeit, hitelességének, megbízhatóságának követelményeit az elektronikus okiratokról szóló, külön törvény határozza meg.
(6) Ha a könyvviteli nyilvántartás mint számviteli bizonylat technikai, optikai eljárás eredménye, biztosítani kell:
a) az adatok vizuális megjelenítése érdekében azoknak — szükség esetén — a késedelem nélküli kiíratását,
b) az egyértelmû azonosítás érdekében a kódjegyzéket.

Szigorú számadási kötelezettség

168. § (1) A készpénz kezeléséhez, más jogszabály elõírása alapján meghatározott gazdasági eseményekhez kapcsolódó bizonylatokat (ideértve a számlát, az egyszerûsített számlát és a nyugtát is), továbbá minden olyan nyomtatványt, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatványon szereplõ névértéknek megfelelõ ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek az illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat, szigorú számadási kötelezettség alá kell vonni.
(2) A szigorú számadási kötelezettség a bizonylatot, a nyomtatványt kibocsátót terheli.
(3) A szigorú számadás alá vont bizonylatokról, nyomtatványokról a kezelésükkel megbízott vagy a kibocsátásukra jogosult személynek olyan nyilvántartást kell vezetni, amely biztosítja azok elszámoltatását.

A bizonylatok megõrzése

169. § (1) A gazdálkodó az üzleti évrõl készített beszámolót, valamint az azt alátámasztó leltárt, értékelést, fõkönyvi kivonatot, továbbá a naplófõkönyvet, valamint más, e törvény követelményeinek megfelelõ nyilvántartást, az egyszerûsített beszámolót alátámasztó leltárt és a részletezõ nyilvántartást olvasható formában, valamint az adatok feldolgozásánál alkalmazott, mûködõképes állapotban tárolt számítógépes programot legalább 10 évig köteles megõrizni.
(2) A könyvviteli elszámolást közvetlenül és közvetetten alátámasztó számviteli bizonylatot (ideértve a fõkönyvi számlákat, az analitikus, illetve részletezõ nyilvántartásokat is), legalább 8 évig kell olvasható formában, a könyvelési feljegyzések hivatkozása alapján visszakereshetõ módon megõrizni. A folyószámláknál az elévülési idõ a folyószámla megszûnésének idõpontjával kezdõdik.
(3) A szigorú számadású bizonylatok rontott példányaira is vonatkozik a (2) bekezdés szerinti megõrzési kötelezettség.
(4) A megõrzési idõn belüli szervezeti változás (ideértve a jogutód nélküli megszûnést is) nem hatálytalanítja e kötelezettséget, így az (1), illetve (2) bekezdés szerinti bizonylatok megõrzésérõl a szervezeti változás végrehajtásakor intézkedni kell.

[Az oldal elejére]

 

 Kerekítési szabályok 2008. márciustól

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4856 számú
törvényjavaslat
az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges
kerekítés szabályairól

2008. január 

Az 1 és 2 forintos címletűérmék bevonása következtében
szükséges kerekítés szabályairól

Az Országgyűlés az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonására tekintettel, a készpénz átadásával történő fizetések egységes szabályok szerinti teljesítése érdekében, a következő törvényt alkotja:
1. §
(1) Forintban, készpénzzel (bankjegy vagy érme átadásával) történő fizetés esetén, ha a fizetendő végösszeg nem 5 forintra vagy annak egész számú többszörösére végződik, úgy – a 4. §-ban foglaltak kivételével – a 2. §-ban meghatározott kerekítési szabály alapján kell a készpénzben fizetendő végösszeget meghatározni és a pénzfizetésre irányuló kötelezettséget teljesíteni.
(2) A nem 5 forintra vagy annak egész számú többszörösére végződő fizetendő végösszeg és az (1) bekezdés alapján meghatározott készpénzben fizetendő összeg különbsége kerekítési különbözetnek minősül.
(3) A kerekítési különbözet vagyoni előnynek vagy hátránynak nem minősül, arról bizonylat kiállítása, illetve annak bizonylaton történő feltüntetése nem kötelező.
(4) Az e törvényben meghatározott kerekítéssel teljesített pénzfizetésre irányuló kötelezettséget pénzügyileg rendezettnek kell tekinteni.

2. §
A kerekítés szabálya a következő:
a) a 0,01 forinttól 2,49 forintig végződő összegeket lefelé, a legközelebbi 0;
b) a 2,50 forinttól 4,99 forintig végződő összegeket felfelé, a legközelebbi 5;
c) az 5,01 forinttól 7,49 forintig végződő összegeket lefelé, a legközelebbi 5;
d) a 7,50 forinttól 9,99 forintig végződő összegeket felfelé, a legközelebbi 0
forintra végződő összegre kell kerekíteni.

3. §
Bankkártyával való fizetés elfogadója dönthet úgy, hogy a bankkártyával való fizetés elfogadása során az 1. § szerinti kerekítési szabályokat alkalmazza. Erre a tényre a bankkártyával fizető személy figyelmét kifejezetten fel kell hívni.
4. §
(1) A 2008. március 1-je előtt megállapított,
a) a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény szerinti ellátások, továbbá a nyugdíjfolyósító szerv által folyósított egyéb ellátások,
b) a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény szerinti egészségbiztosítási pénzbeli ellátások és a természetbeni ellátások közül az utazási költségtérítés,
c) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerinti pénzbeli és természetbeni ellátások,
d) a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény szerinti pénzbeli és természetbeni ellátások,
e) a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény szerinti ellátások összegét – ha az nem 5 forintra vagy annak egész számú többszörösére végződik – 2008. március 1-jétől a legközelebbi 0 vagy 5 forintra végződő összegre történő felfelé kerekítéssel kell folyósítani. Ha a folyósító szerv az ellátásból levonást teljesít, a kerekítést a levonás után fennmaradó összegre kell végrehajtani.
(2) Az (1) bekezdés szerinti kerekítésből származó kiadások az adott ellátások költségvetési előirányzatait terhelik.

5. §
Ez a törvény 2008. március 1-jén lép hatályba.

Általános indoklás
A Magyar Nemzeti Bank elnökének 10/2007. (X. 1.) MNB rendelete (továbbiakban: rendelet) értelmében az 1 és 2 forintos címletű érmék (továbbiakban: kiscímletű érmék) 2008. március 1-jei hatállyal elveszítik törvényes fizetőeszköz jellegüket.
A törvényjavaslat (továbbiakban: javaslat) biztosítja, hogy a kiscímletű érmék bevonását követően, a készpénz átadásával történő, forintban teljesített fizetések során a fizetendő összeg egységes szabályok szerint kerüljön kiegyenlítésre. A javaslat meghatározza, hogyan járjanak el a gazdasági élet szereplői abban az esetben, ha készpénz átadásával történő fizetéskor a végösszeg kiegyenlítése a forgalomban lévő forint bankjegy és érmecímletekkel nem lehetséges. A törvénytervezet nem írja elő az egyedi tranzakcióknál a kerekített összeg, illetve a kerekítési különbözet bizonylaton való feltüntetését, ennek megfelelően az egyedi kerekítési különbözet az ÁFÁ-nak nem képezi alapját. A kerekítések sorozatából esetlegesen adódó pénztárhiány vagy többlet egyéb ráfordítás vagy bevétel jogcímen számolható el. A javaslat alapján a kiscímletű érmék bevonása után a fizetendő végösszeget pénzügyileg rendezettnek kell tekinteni, ha annak kiegyenlítésére a javaslatban meghatározott kerekítési
szabály alkalmazásával kerül sor.

Részletes indoklás
1. §

A rendelet értelmében a kiscímletű érmék 2008. március 1-jei hatállyal elveszítik törvényes fizetőeszköz jellegüket, melynek következtében a fizetendő végösszeg forintban, készpénzzel (bankjegy vagy érme átadásával) történő rendezése 2008. március 1-jétől csak akkor lehetséges, ha az 5 forintra vagy annak többszörösére végződik. A készpénz átadásával történő fizetés körébe nem csak a pénzforgalom lebonyolításáról szóló 21/2006. (XI. 24.) MNB rendelet 16. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti „pénzösszeg közvetlen átadása” tartozik, hanem a hivatkozott bekezdésben felsorolt többi készpénzfizetési mód is. Ezeknél a fizetési módoknál a kerekítési kötelezettség az adott fizetési módon belül arra a mozzanatra vonatkozik, amikor a készpénz (bankjegy vagy érme) átadása megtörténik.
A kerekítési különbözet az eredetileg fizetendő végösszeg és a javaslat alapján kerekített ténylegesen fizetendő összeg különbsége. A javaslat alapján a kerekítési különbözetről bizonylat kiadása nem kötelező. A kerekítések sorozatából esetlegesen adódó pénztárhiány vagy többlet egyéb ráfordítás vagy egyéb bevétel jogcímen számolható el.

2. §
Amennyiben a fizetendő végösszeg készpénzzel történő pontos kiegyenlítése nem lehetséges, akkor a 2. §-ban meghatározott kerekítési szabály alkalmazásával kell eljárni.
3. §
A bankkártyás fizetések esetén a bankkártya elfogadója általánosan alkalmazhatja a javaslatban foglalt kerekítési szabályt. A bankkártya birtokosának figyelmét erre az eljárásra kifejezetten fel kell hívni. A kerekítés során figyelemmel kell lenni a pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről szóló 227/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet 14. § (6) bekezdésében foglalt előírásra.
4. §
A javaslat speciális szabályt ír elő a 4. §-ban meghatározott állami ellátások kifizetésére vonatkozóan, miszerint ezeket mindig felfelé kell kerekíteni. A speciális szabály alapján a kifizetendő összeg nem függ attól, hogy készpénzben vagy számlapénzben kerül teljesítésre.
A javaslat az általános kerekítési szabálytól eltérő megoldást fogalmaz meg, tekintettel a társadalombiztosítási és szociális ellátások általános pénzforgalmi kifizetésektől eltérő – alacsony összegű, rendszeres, a megélhetés szempontjából kulcsszerepet játszó – jellegére.

5. §
A hatálybalépés időpontját a javaslat a rendelet hatályba lépésére való tekintettel határozza meg 2008. március 1. napjában.
[Az oldal elejére]


 A gazdasági-élelmezésvezető feladatai

Részlet "A BÖLCSŐDÉK MŰKÖDÉSI ENGEDÉLYÉNEK SZAKMAI KÖVETELMÉNYEI"-ből

Munkáját a bölcsődevezető irányításával végzi, együttműködik a mindenkori fenntartó szerv pénzügyi, gazdasági szakembereivel.

Feladatkörébe tartozik:

1. A bölcsőde gazdasági ügyvitelének ellátása, az előírt nyilvántartások vezetése, anyagok, élelmiszerek beszerzése.
2. Végzi az élelmezés nyersanyagszükségletének megtervezését, beszerzését, könyvelését, gondoskodik az élelmiszerek szakszerű tárolásáról. Vezeti az élelmezéssel kapcsolatos nyilvántartásokat. Kiszámítja az étkezési díjakat.
3. Összeállítja az alkalmazottak étrendjét. A gyermekek részére a tápanyagszükségletnek megfelelően a bölcsőde vezetője és a bölcsőde orvosa együttműködésével készíti el az étrendet. Elvégzi a gyermekek számára felhasznált élelem biológiai érték- és tápanyagszámításait.
4. Figyelemmel kíséri a modern táplálkozástudomány eredményeit, és azokat a felnőttek és gyermekek élelmezésében alkalmazza.
5. Felelős az étkeztetéssel kapcsolatos közegészségügyi szabályok betartásáért, ide tartozik az ételmérgezések és azok gyanújával kapcsolatos eljárások ismerete.
6. Feladata az ételek korszerű elkészítésének, adagolásának, szállításának megszervezése, irányítása és ellenőrzése.
7. Felelős azért, hogy a kiszolgált étel a jó gazdálkodás elveit is figyelembe véve minőségileg és mennyiségileg az előírásnak megfelelő legyen.
8. Megszervezi és ellenőrzi az ételmaradék higiénikus kezelését és elszállítását.
9. Irányítja és ellenőrzi a konyha dolgozóinak munkáját.
10. A bölcsődevezetőt havonta tájékoztatja a felhasználási normáról.
11. Büntetőjogi felelősséggel tartozik a raktárkészlet mennyiségi és értékbeli kezelésének pontosságáért és a mindenkori készpénzkezelésért.
Köteles a bölcsőde vagyonát képező tárgyakat megőrizni és azokra figyelni.

[Az oldal elejére]


 1997. évi XXXI. törvény

a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról


Térítési díj
146. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátás, illetve gyermekvédelmi szakellátás keretében biztosított gyermekek napközbeni ellátásáért, gyermekek átmeneti gondozásáért, valamint a fiatal felnőttek utógondozói ellátásáért térítési díjat kell fizetni.
(2) Az e törvényben meghatározottak szerint a személyi térítési díjat
a) az ellátást igénybe vevő nagykorú jogosult,
b) az ellátást igénybe vevő gyermek esetén a szülői felügyeletet gyakorló szülő vagy más törvényes képviselő,
c) az ellátást igénybe vevő gondnokolt esetében a törvényes képviselő
az intézménynek fizeti meg.
(3) A gyermekek napközbeni ellátása keretében biztosított gyermekétkeztetés kivételével a személyes gondoskodást nyújtó alapellátások személyi térítési díjának megállapításánál az ellátást igénybe vevő jogosult, gyermek esetén a szülő vagy más törvényes képviselő rendszeres havi jövedelme vehető figyelembe.
(4) A gyermekek napközbeni ellátása keretében biztosított gyermekétkeztetés szabályait kell alkalmazni
a) a bölcsődében, hetes bölcsődében,
b)
c) az óvodában,
d) a nyári napközis otthonban, napközis táborban,
e) az általános és középiskolai diákotthonban, kollégiumban, illetve az itt szervezett externátusi ellátásban,
f) az általános iskolai menzai ellátás, továbbá - ha külön jogszabály másképpen nem rendelkezik - középfokú iskolai menzai ellátás keretében,
g) a fogyatékos gyermekek, tanulók nevelését, oktatását ellátó intézményben, illetve a fogyatékos gyermekek számára nappali ellátást nyújtó, az Szt. hatálya alá tartozó fogyatékosok nappali intézményében
nyújtott étkeztetésre. Iskolai étkeztetésben részesülhet az a tanuló is, aki a napközit nem veszi igénybe.
147. § (1) A személyes gondoskodás körébe tartozó ellátások intézményi térítési díját az intézményt fenntartó évente kétszer állapíthatja meg.
(2) A 148-151. §-ok alapján fizetendő térítési díj összegét (a továbbiakban: személyi térítési díj) az intézményvezető - az önálló helyettes szülői ellátás esetén a működtető - állapítja meg, melyről az ellátás igénybevétele után, de legkésőbb az igénybevételtől számított harminc napon belül írásban értesíti a térítési díj fizetésére kötelezettet. A személyi térítési díj nem haladhatja meg az intézményi térítési díj összegét.
(3) A személyi térítési díj összegét a fenntartó - a 29. § (2) bekezdésének e) pontja alapján - csökkentheti vagy elengedheti.
(4) Ha a kötelezett a személyi térítési díjat vitatja, a (2) bekezdés szerinti értesítés kézhezvételétől számított nyolc napon belül a fenntartóhoz fordulhat.
(5) A személyi térítési díj összege évente két alkalommal vizsgálható felül és változtatható meg, kivéve, ha a kötelezett jövedelme olyan mértékben csökken, hogy az e törvényben szabályozott térítési díjfizetési kötelezettségének nem tud eleget tenni. A kötelezett nem kötelezhető a felülvizsgálatot megelőző időszakra vonatkozóan az új térítési díj megfizetésére.
(6) Ingyenes ellátásban kell részesíteni a jogosultat, ha a térítésidíj-fizetésre kötelezett jövedelemmel nem rendelkezik.
148. § (1) A személyes gondoskodást nyújtó alapellátás keretében biztosított gyermekek napközbeni ellátása személyi térítési díjának megfizetésére a szülői felügyeleti joggal rendelkező szülő vagy más törvényes képviselő köteles.
(2) A gyermekek napközbeni ellátását biztosító intézményben - a 149. §-ban foglalt kivétellel - az alapellátások keretébe tartozó szolgáltatások közül csak az étkezésért állapítható meg térítési díj.
(3) A gyermekek napközbeni ellátása (a továbbiakban: gyermekétkeztetés) intézmény térítési díjának alapja az élelmezés nyersanyagköltségének egy ellátottra jutó napi összege.
(4) A személyi térítési díjat az intézményvezető a (3) bekezdés szerinti napi összeg általános forgalmi adóval növelt összegének és az igénybe vett étkezések számának, valamint az (5) bekezdésben megjelölt normatív kedvezményeknek a figyelembevételével állapítja meg.
(5) Gyermekétkeztetés esetén
a) a bölcsődés, az óvodás, az 1-5. évfolyamon nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő és rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermek után az intézményi térítési díj 100%-át,
b) az a) pont alá nem tartozó, rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermek és tanuló után az intézményi térítési díj 50%-át,
c) három- vagy többgyermekes családoknál gyermekenként az intézményi térítési díj 50%-át,
d) tartósan beteg vagy fogyatékos gyermek, tanuló után az intézményi térítési díj 50%-át,
e) kedvezményként kell biztosítani (az a)-e) pont a továbbiakban együtt: normatív kedvezmény).
(6) A normatív kedvezmény csak egy jogcímen vehető igénybe. Nem jár a tanulónak kedvezmény azon étkeztetésére, amely kedvezményre - a szakképzésre vonatkozó rendelkezések szerint létrejött - tanulói szerződése alapján már jogosult. A gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő - nevelőszülőnél, gyermekotthonban, vagy más bentlakásos intézményben nevelkedő - ideiglenes hatállyal elhelyezett, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek után nem vehető igénybe a normatív kedvezmény.
(7) A gyermek lakóhelye szerint illetékes önkormányzat, illetve - ha a gyermek közoktatási intézményben részesül étkezésben - a nevelési-oktatási intézmény vezetője - a fenntartó által megállapított szabályok keretei között - a gyermek egyéni rászorultsága alapján további gyermekenkénti kedvezményt állapíthat meg.
(8) Az (5) bekezdés szerinti normatív kedvezmény megállapításához közös háztartásban élőként kell figyelembe venni
a) a tizennyolc éven aluli,
b) a huszonöt évesnél fiatalabb, közoktatásban nappali rendszerű oktatásban részt vevő, illetve felsőoktatásban nappali tagozaton tanuló, valamint
c) az életkortól függetlenül a tartósan beteg vagy súlyos fogyatékos
gyermekeket.
(9) A normatív kedvezményt a tanuló után a nappali rendszerű oktatásban való részvétele befejezéséig kell biztosítani.
149. § (1) A gyermekek napközbeni ellátását biztosító családi napközi, valamint házi gyermekfelügyelet térítési díjának megállapításánál a 148. §-ban foglaltakat a (2)-(4) bekezdésben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A családi napközi, valamint a házi gyermekfelügyelet keretében biztosított személyes szolgáltatás intézményi térítési díja az ellátásra fordított költségek alapján megállapított óradíj.
(3) Az ellátásért fizetendő személyi térítési díj nem haladhatja meg egy gyermek esetén a kötelezett rendszeres havi jövedelmének 15%-át, figyelemmel a 147. § (2) bekezdésben foglaltakra is, több gyermek esetén pedig gyermekenként az intézményi térítési díj 50%-át.
(4) Ha a családi napközi, valamint a házi gyermekfelügyelet keretében étkezést is biztosítanak, az étkezéssel együtt az ellátásért fizetendő személyi térítési díj együttes összege nem haladhatja meg egy gyermek esetén a kötelezett rendszeres havi jövedelmének 20%-át, figyelemmel a 147. § (2) bekezdésben foglaltakra is, több gyermek esetén pedig gyermekenként az intézményi térítési díj 60%-át.
150. § (1) A személyes gondoskodást nyújtó alapellátás intézményi térítési díjának alapja az átmeneti gondozást nyújtó ellátás esetén az egy ellátottra jutó önköltség napi összege.
(2) Az ellátásáért fizetendő személyi térítési díj nem haladhatja meg a kötelezett havi jövedelmének 25%-át, több gyermek esetében a kötelezett havi jövedelmének 50%-át.
151. § (1) A személyes gondoskodást nyújtó szakellátás intézményi térítési díjának alapja a fiatal felnőtt utógondozói ellátása esetén az egy ellátottra jutó önköltség napi összege.
(2) Az ellátásáért fizetendő személyi térítési díj nem haladhatja meg a kötelezett havi jövedelmének 30%-át.

Gondozási díj
152. § (1) A gondozási díj megállapításánál a Csjt.-nek a gyermek tartására vonatkozó szabályait - az e törvényben foglalt eltérésekkel - kell alkalmazni.
(2) Ha a törvény másként nem rendelkezik, az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek, valamint a felsőfokú iskola nappali tagozatán tanuló utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőtt gondozási költségeihez az járul hozzá, aki a Csjt. rendelkezése értelmében a gyermek tartására köteles.
(3) A gondozási díjfizetési kötelezettség a gyermek átmeneti vagy tartós nevelésbe vételével kezdődik. Ha a gyermek ezt megelőzően kerül gondozásba, a gyámhivatal a fizetési kötelezettséget a gondozás kezdetétől - legfeljebb azonban hat hónapra visszamenőleg - állapíthatja meg.
(4) A tartásra egysorban köteles szülőket a gyámhivatal külön-külön kötelezi a gondozási díj megfizetésére.
(5) A határozat fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajthatóvá nyilvánítható.
153. § (1) A gondozási díj összegének meghatározásánál a fizetésre köteles személy szociális körülményeit is figyelembe kell venni.
(2) Ha a gondozási díj fizetésére köteles személy rendszeres jövedelme nem állapítható meg, a gondozási díjat az öregségi nyugdíj legkisebb összegének alapján kell meghatározni.
154. § (1) Nem állapítható meg gondozási díj, ha
a) a szülő gyermeke ismeretlen személy általi örökbefogadásához járult hozzá, illetve a hatodik életévét betöltött vagy egészségileg károsodott gyermek esetében a szülői nyilatkozatot a gyámhivatal jóváhagyta,
b) a szülő a gyermekotthonban a gyermekéről személyesen gondoskodik,
c) a kötelezett rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik.
(2) A gyermek gondozási díj fizetésére nem kötelezhető, keresete, ösztöndíja, árvaellátása, egyéb jövedelme és vagyona e célra nem vehető igénybe.
(3) A gyámhivatal a behajtásra kimutatott gondozási díjhátralékot méltányosságból elengedheti, vagy annak megfizetésére halasztást, illetve részletfizetési kedvezményt engedélyezhet.


[Az oldal elejére]

 133/1997. (VII. 29.) Korm. rendelet

a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátások és gyermekvédelmi szakellátások térítési díjáról és az igénylésükhöz felhasználható bizonyítékokról

A Kormány a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 162. § (1) bekezdésének b)-c) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:

A rendelet hatálya
1. § (1) E rendeletet az állam, a helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi önkormányzat által fenntartott (a továbbiakban együtt: állami) intézményben a gyermekjóléti alapellátás keretében biztosított gyermekek napközbeni ellátásáért, átmeneti gondozásáért, valamint a gyermekvédelmi szakellátás keretében biztosított utógondozói ellátásért (a továbbiakban együtt: intézményi ellátás) fizetendő térítési díjak megállapítására kell alkalmazni.
(2) E rendelet hatálya nem terjed ki:
a) az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium fenntartásában működő javítóintézetek által nyújtott utógondozói ellátásért fizetendő térítési díjra,
b) az óvodai nevelés, az iskolai nevelés-oktatás, a kollégiumi nevelés keretében biztosított napközbeni ellátásra, ha az a közoktatásról szóló - többször módosított - 1993. évi LXXIX. törvény 114. §-a alapján az ingyenesen igénybe vehető szolgáltatások, illetőleg a 115. §-a alapján a térítési díj fizetési kötelezettség mellett igénybe vehető szolgáltatások körébe tartozik.
(3) Az e rendeletben foglaltak szerint kell megállapítani a térítési díjat akkor is, ha nem állami szerv az (1) bekezdés szerinti ellátást a normatív állami hozzájárulás igénybevételével biztosítja.

Általános szabályok
2. § (1) Az ellátást igénybe vevő nagykorú, a szülői felügyeletet gyakorló szülő vagy más törvényes képviselő (a továbbiakban együtt: kötelezett) az ellátásért a Gyvt.-ben, az e rendeletben, valamint a helyi önkormányzat rendeletében foglaltak szerint köteles térítési díjat fizetni (a továbbiakban: személyi térítési díj).
(2) A személyi térítési díjat az intézményi térítési díj alapján az intézményvezető állapítja meg - az e rendeletben meghatározott kivételektől eltekintve - a kötelezett jövedelmi viszonyai, valamint a családban nevelkedő gyermekek száma figyelembevételével.
(3) E rendelet alkalmazásában intézményvezetőn a helyettes szülői hálózat, a nevelőszülői hálózat, valamint az önálló helyettes szülői ellátás működtetőjét is érteni kell.
(4) Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium fenntartásában működő intézmények esetében az intézményi térítési díjat az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter (a továbbiakban: miniszter) állapítja meg.
3. § Az intézményi térítési díjat - a házi gyermekfelügyelet, valamint a bölcsőde kötelező feladatain túl nyújtott szolgáltatásai kivételével - ellátási napra vetítve kell megállapítani.
4. § (1) Az intézményi térítési díj összegéről a jegyző, főjegyző az intézmény ellátási területén élő lakosságot a helyben szokásos módon tájékoztatja.
(2) Ha az intézmény ellátási területe több települési önkormányzat működési területére terjed ki, az intézmény fenntartója az intézményi térítési díjról értesíti a megyei, fővárosi önkormányzat főjegyzőjét, aki gondoskodik a lakosság, valamint az érintett önkormányzatok tájékoztatásáról.
(3) Ha az intézmény ellátási területe több megyére vagy az ország egész területére kiterjed, az intézmény fenntartója gondoskodik az intézményi térítési díj összegének az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium hivatalos lapjában való közzétételéről.
(4) Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium által fenntartott intézmények intézményi térítési díját a miniszter az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium hivatalos lapjában közleményként közzéteszi.
(5) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezései értelemszerűen irányadók akkor is, ha az intézményt nem állami szerv tartja fenn.
5. § (1) Az intézmény vezetője az ellátás megkezdésekor, de legkésőbb az ellátás igénybevételétől számított 30 napon belül értesíti a kötelezettet a személyi térítési díjról.
(2) Ha a kötelezett a személyi térítési díj összegét vitatja vagy annak csökkentését, illetve elengedését kéri az (1) bekezdésben szabályozott értesítés kézhezvételétől számított 8 napon belül a fenntartóhoz fordulhat. Ilyen esetben a fenntartó határozattal dönt a személyi térítési díj összegéről.
(3) Ha a személyi térítési díj megállapítására, felülvizsgálatára nem az intézmény vezetője jogosult, a megállapításhoz, felülvizsgálathoz szükséges iratokat az intézmény vezetője - az ellátás igénybevételétől, illetőleg a felülvizsgálat kezdetétől számított 15 napon belül - megküldi az arra jogosult szervnek [7. §].
(4) Ha a személyi térítési díj az intézményi elhelyezést követő 30 napon belül nem állapítható meg, az intézményvezető térítésidíj-előleg fizetését kérheti.
(5) A személyi térítési díj megállapításakor intézkedni kell arról, hogy a (4) bekezdés szerinti előleg, illetve az előleg fizetésének időszakára jutó személyi térítési díj közötti különbözet kiegyenlítése megtörténjék.
6. § (1) Ha a fenntartó eltérően nem rendelkezik, a személyi térítési díjat
a) gyermekétkeztetésnél legfeljebb egy havi időtartamra előre,
b) az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmény, valamint az utógondozói ellátás igénybevétele esetén havonta utólag
kell megfizetni.
(2) Ha a személyi térítési díjat előre kell megfizetni és az adott hónapra fizetendő térítési díj összege kevesebb, mint a már befizetett összeg, úgy a többletet a következő fizetés alkalmával be kell számítani, vagy vissza kell fizetni. Amennyiben a fizetendő személyi térítési díj összege növekszik, a befizetett és a ténylegesen fizetendő összeg különbözetét visszamenőleg kell megfizetni.
(3) Ha az ellátást a jogosult a hónap nem mindegyik napján veszi igénybe, akkor - a házi gyermekfelügyelet kivételével - a személyi térítési díj megállapításánál figyelembe vehető rendszeres havi jövedelmet naptári napra kell átszámolni úgy, hogy a rendszeres havi jövedelem összegét harminccal kell osztani. Ebben az esetben az ellátásért fizetendő napi személyi térítési díj a napi jövedelemnek a Gyvt. 149-151. §-ában meghatározott mértékét nem haladhatja meg.
7. § A nem állami szerv által fenntartott intézményben ellátásban részesülő személyi térítési díját a fenntartó állapítja meg és vizsgálja felül.
8. § (1) Az intézményvezető az ellátást igénybe vevő személy térítésidíj-fizetési kötelezettségéről - a gyermekétkeztetés kivételével - az 1. számú melléklet szerinti nyilvántartást vezeti.
(2) Azon ellátásoknál, amelyeknél a távollét nyilvántartása indokolt, az intézményvezető a 2. számú melléklet szerinti nyilvántartást vezeti.

Átmeneti gondozást és utógondozói ellátást nyújtó intézményekre vonatkozó általános szabályok
9. § (1) Átmeneti gondozást nyújtó elhelyezés, valamint az utógondozói ellátás igénybevétele esetén a napi intézményi térítési díj mellett havi intézményi térítési díjat is meg kell határozni úgy, hogy a havi intézményi térítési díj a napi intézményi térítési díjnak a harmincszorosa. Ha az átmeneti elhelyezésre, illetve az utógondozói ellátásra jogosult az intézményi ellátást egész hónapban igénybe veszi, a havi térítési díjat az adott hónap naptári napjainak számától függetlenül kell megállapítani.
(2) Az ellátások intézményi térítési díját a fenntartó intézményenként, telephelyenként és épületenként is meghatározhatja.
(3) Az intézményi térítési díjak megállapításához az egy ellátottra jutó önköltség napi összegének kiszámításához az intézmény költségvetésében az adott évre tervezett működési kiadásokat kell figyelembe venni.
(4)
10. § (1) Ha az ellátásban részesülő az intézmény vezetőjének engedélye alapján egybefüggő, 6 napnál hosszabb időre az intézményből távozik, vagy kórházba, gyógyintézetbe kerül, a távollét idejére a megállapított személyi térítési díj 20%-át fizeti.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt esetben az egy napra jutó személyi térítési díj megállapítása az intézmény vezetőjének a feladata.

Gyermekek napközbeni ellátása
11. § (1) A Gyvt. gyermekétkeztetésért fizetendő térítési díjra vonatkozó szabályait kell alkalmazni
a) családi napközi keretében,
b) bölcsődében, hetes bölcsődében,
c) óvodában,
d) nyári napközis otthonban, napközis táborban,
e) az általános és középiskolai diákotthonban, kollégiumban, illetve az itt szervezett externátusi ellátásban,
f) az általános iskolai menzai ellátás, továbbá - ha külön jogszabály másképpen nem rendelkezik - középfokú iskolai menzai ellátás keretében,
g) fogyatékos gyermekek, tanulók nevelését, oktatását ellátó intézményben, illetve a fogyatékos gyermekek számára nappali ellátást nyújtó, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény hatálya alá tartozó fogyatékosok nappali intézményében
nyújtott étkeztetésre.
(2) Iskolai étkeztetésben részesülhet az a tanuló is, aki a napközit nem veszi igénybe. Az étkezések közül az ebéd külön is igényelhető.
(3) Ha az ellátást betegség vagy más ok miatt a jogosult nem kívánja igénybe venni, a távolmaradást az intézmény vezetőjénél be kell jelenteni. Ha a házirend vagy a szabályzat kedvezőbben nem rendelkezik, a bejelentést követő naptól a kötelezett a távolmaradás idejére mentesül a térítési díj fizetésének kötelezettsége alól.
(4) A (1) bekezdés szerinti intézmények közül a családi napközi, bölcsőde és hetes bölcsőde alapellátáson túli gyermeknevelést segítő szolgáltatásáért (speciális tanácsadás, időszakos gyermekfelügyelet, gyermekhotel stb.) legfeljebb a szolgáltatás önköltségét meg nem haladó mértékű térítés kérhető.
(5) A gyermekek napközbeni ellátásai körében a személyi térítési díj megállapításánál a kötelezett jövedelmi viszonya csak a fenntartó által biztosított, személyes rászorultság alapján adható kedvezmény elbírálása során vizsgálható.
(6) Nevelőszülőnél vagy helyettes szülőnél elhelyezett gyermek esetében a gyermekek napközbeni ellátása keretében biztosított gyermekétkeztetésért a személyi térítési díjat a nevelőszülő vagy a helyettes szülő fizeti meg.
(7) Az intézményvezető gyermekétkeztetés igénybevétele esetén a 3. számú melléklet szerinti nyilvántartást vezeti.

Házi gyermekfelügyelet
12. § (1) A házi gyermekfelügyelet keretében biztosított személyes szolgáltatás intézményi térítési díja az ellátásra tervezett költségek alapján megállapított óradíj. Az óradíj nem haladhatja meg az adott évben a házi gyermekfelügyeletre a helyi önkormányzat hatályos költségvetési rendeletében szereplő éves kiadásoknak egy munkaórára és egy gondozóra jutó összegét. Az évi munkaórák száma a munkanapok és a napi teljes munkaidő [1992. évi XXII. tv. 117. § (1) bek.] szorzata.
(2) Az óradíj meghatározásánál csak a hivatásos és a díjazásban részesülő társadalmi gondozók száma vehető figyelembe.
(3) A házi gyermekfelügyelet igénybevételéért fizetendő személyi térítési díj - függetlenül az ellátásban részesülő gyermekek számától - nem haladhatja meg a Gyvt.-be foglalt 15%-os, illetve 20%-os mértéket.
(4) Ha a családban egyidejűleg több gyermek részesül házi gyermekfelügyeletben, a második és minden további gyermek után fizetendő térítési díj összege - a (3) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - az egy gyermek után fizetendő személyi térítési díj 25%-a.
(5) A házi gyermekfelügyelet keretében ellátásra fordított időt a gondozási napló alapján kell megállapítani. A gondozási napló formáját a 4. számú melléklet tartalmazza.
(6) Ellátásra fordított időnek számít a lakásban töltött időn kívül a gyermekkel egyéb helyen eltöltött, illetve a gyermek érdekében végzett tevékenységre fordított idő is.

Gyermekek átmeneti gondozása
13. § (1) Gyermekek átmeneti gondozása esetén a térítési díjat a Gyvt. 150. §-a szerint kell megállapítani.
(2) Személyi térítési díjként a szolgáltatást kérelmező kötelezett havi jövedelmének legfeljebb 25%-a állapítható meg
a) egy gyermek átmeneti gondozása esetén,
b) ha a kötelezett a gyermekkel együtt veszi igénybe a családok átmeneti otthonát.
(3) Személyi térítési díjként a szolgáltatást kérelmező kötelezett havi jövedelmének legfeljebb 50%-a állapítható meg
a) több gyermek átmeneti gondozása esetén,
b) ha a kötelezett több gyermekkel együtt veszi igénybe a családok átmeneti otthonát.
(4) Ha a gyermekek vagy a családok átmeneti otthonában elhelyezett gyermek számára a gyermekétkeztetést más intézmény biztosítja, a gyermekek vagy családok átmeneti otthona az ellátás költségeit megtéríti a szolgáltatást nyújtó intézmény számára az ott fizetendő személyi térítési díj mértékéig.

Utógondozói ellátás
14. § (1) Utógondozói ellátás igénybevétele esetén az intézményi térítési díjat a Gyvt. 151. §-ának (1) bekezdése szerint kell megállapítani.
(2) A Gyvt. 151. §-ának (2) bekezdésében meghatározottnál magasabb összegű személyi térítési díj megfizetésére akkor sem kötelezhető az utógondozói ellátásra jogosult fiatal felnőtt, ha az ellátást gyermekével együtt veszi igénybe.

A térítési díj befizetése és ellenőrzése
15. § (1) Ha az önkormányzat rendelete másként nem rendelkezik, a személyi térítési díjat havonként a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig kell befizetni az ellátást nyújtó intézmény elszámolási számlájára.
(2) Az intézmény vezetője ellenőrzi, hogy a megállapított térítési díj befizetése havonként megtörténik-e. Ha a kötelezett a befizetést elmulasztotta, az intézményvezető 15 napos határidő megjelölésével a fizetésre kötelezett személyt írásban felhívja az elmaradt térítési díj befizetésére. Ha a határidő eredménytelenül telt el, az intézmény vezetője a kötelezett nevét, lakcímét és a fennálló díjhátralékot nyilvántartásba veszi.
(3) A (2) bekezdés szerint nyilvántartott díjhátralékról az intézmény vezetője negyedévenként tájékoztatja a fenntartót a térítési díjhátralék behajtása vagy a behajthatatlan hátralék törlése érdekében.
(4) A fenntartó az intézményvezető tájékoztatása alapján intézkedik a térítési díjhátralék behajtásáról a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény, illetve az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény szabályainak alkalmazásával.

Az ellátások igényléséhez, valamint a térítési díjak megállapításához felhasználható bizonyítékok köre
16. § A gyermekjóléti alapellátás és a gyermekvédelmi szakellátás keretében biztosított szolgáltatásért az e rendeletben meghatározottak szerint fizetendő személyi térítési díj megállapításához valamennyi kötelezett egy hónapnál nem régebbi, az 5. számú melléklet szerinti jövedelemnyilatkozatot nyújt be az intézményvezetőnek.
17. § (1) A Gyvt. 148. §-ának (5) bekezdése szerinti normatív kedvezmény megállapításához a térítési díj fizetésére kötelezett nyilatkozatát be kell szerezni. A nyilatkozatnak tartalmaznia kell a fizetésre kötelezettel közös háztartásban élő vagy intézményben elhelyezett
a) 18 éven aluli,
b) 25 évesnél fiatalabb és oktatási intézmény nappali tagozatán tanuló, valamint
c) tartósan beteg vagy súlyos fogyatékos
gyermekeinek számát.
(2) Az (1) bekezdés szerinti gyermekek számában történt változást az intézmény vezetőjének a változást követő 15 napon belül be kell jelenteni.
(3) Az eltartott gyermekek számának megváltozása esetén az új térítési díjat a változást követő hónap első napjától kell megfizetni.

[Az oldal elejére]


Tájékoztató a különböző ellátási formákban nyújtott étkezés  áfatörvénybeli megítéléséről  2008. május  1-jétől

2008.04.01.

Az Országgyűlés által 2008. március 10-én elfogadott törvénymódosítás – a Magyar Közlöny 2008. évi 44. számában megjelent, egyes adótörvények módosításáról szóló 2008. évi VII. törvény (a továbbiakban: módosító törvény) – értelmében a bölcsődei, óvodai, szociális, diákotthoni és kollégiumi ellátottak felé nyújtott étkeztetési szolgáltatás kivételt képez az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 85. § (1) bekezdésének f), h), és i) pontjaiban megfogalmazott adómentesség alól, amennyiben az étkezésért járó ellenérték külön térítendő meg. Az általános-, középiskolai- és felsőoktatási menzai ellátás azért nem szerepel a felsorolásban, mert azok a törvénymódosítást megelőzően sem tartoztak az adómentes körbe.
Fentiek értelmében, ha a hivatkozott intézményi ellátási formákban az étkezésért külön fizetnek, a szolgáltatásnyújtás után 20%-os adómértékű áfa-fizetési kötelezettség keletkezik, az étkeztetéssel összefüggő beszerzéshez, igénybevett szolgáltatáshoz kapcsolódó előzetesen felszámított áfa pedig levonható.
Az áfatörvény vonatkozó előírása értelmében az ingyenesen nyújtott szolgáltatás is áfa-köteles, amennyiben a szolgáltatás ingyenes nyújtásához történt beszerzés, igénybevett szolgáltatás áfa-ja részben vagy egészben levonható volt. A módosító törvény azonban kimondja, hogy az ingyenes intézményi étkeztetést nyújtó adóalanyra 2008. december 31. napjáig bezárólag az áfatörvény 14. § (2) bekezdésének előírása nem alkalmazandó, vagyis az ingyenes étkeztetést eddig az időpontig nem terheli áfa (a beszerzést terhelő áfa viszont levonható). A köz- és felsőoktatáshoz közvetlenül kapcsolódóan – jogszabályi kötelezettség alapján – nyújtott ingyenes étkeztetés esetében, mivel az már 2008. január 1-jétől áfa-köteles volt, az ingyenes étkeztetésre jutó áfa megfizetése alóli mentesülés (és adólevonási jog) visszamenőleges hatályú, azonban a mentesítés ez esetben is csak 2008. december 31. napjáig szól.

Az új előírás 2008. május 1. napján lép hatályba. Az a szociális, gyermekjóléti, illetve gyermekvédelmi intézményt fenntartó, aki a 2008. április 30-ig hatályos előírások értelmében adómentes szolgáltatást nyújt, és az adómentesség miatt a térítési díjat nem csökkentette, a törvénymódosítást követő áfa-fizetési kötelezettségre tekintettel a térítési díjat nem emelheti meg.

 328/2011 (XII.29.) Kormányrendelet

A személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátások és gyermekvédelmi szakellátások térítési díjáról és az igénylésükhöz felhasználható bizonyítékokról

A Kormány a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 162. § (1) bekezdés c) pontjában,
a 17. és 18. § tekintetében a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 162. § (1) bekezdés b) pontjában
kapott felhatalmazás alapján, az Alaptörvény 15. cikk (3) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el:

1. A rendelet hatálya
1. § (1) E rendeletet
a) a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 5. § s) pont sa) alpontja szerinti állami fenntartó,
b) ha az ellátást normatív állami hozzájárulás, illetve külön jogszabályban meghatározott költségvetési támogatás igénybevételével biztosítja
ba) a Gyvt. 5. § s) pont sb) alpontja szerinti egyházi fenntartó,
bb) a Gyvt. 5. § s) pont sc)–se) alpontja szerinti nem állami fenntartó
által fenntartott intézményben a gyermekjóléti alapellátás keretében biztosított gyermekek napközbeni ellátásáért, átmeneti gondozásáért, a gyermekvédelmi szakellátás keretében biztosított utógondozói ellátásért, valamint a Gyvt. 151. § szerinti gyermekétkeztetésért fizetendő térítési díjak megállapítására kell alkalmazni.
(2) E rendelet hatálya nem terjed ki
a) a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) által vezetett minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) fenntartásában működő javítóintézetek által nyújtott utógondozói ellátásért fizetendő térítési díjra,
b) a gyermekétkeztetés kivételével az óvodai nevelés, az iskolai nevelés-oktatás, a kollégiumi nevelés keretében biztosított szolgáltatásokra.

2. Általános szabályok
2. § (1) A Gyvt. 147. §-ában foglaltak szerinti, szolgáltatási önköltség és normatív állami hozzájárulás különbözeteként számított intézményi térítési díjat akkor is dokumentálni kell, ha az ellátáshoz nyújtott saját hozzájárulás révén a fenntartó alacsonyabb intézményi térítési díjat határoz meg.
(2) A minisztérium fenntartásában működő intézmény esetében az intézményi térítési díjat a miniszter állapítja meg.
(3) A megyei intézményfenntartó központ (a továbbiakban: megyei fenntartó) fenntartásában működő intézmény esetében az intézményi térítési díjat a megyei fenntartó állapítja meg.
(4) Az egyházi vagy nem állami fenntartó fenntartásában működő intézmény esetében az intézményi térítési díjat a fenntartó vezető testülete vagy a képviseletre jogosult személy állapítja meg.
(5) Az intézményi térítési díj szolgáltatónként, intézményenként, telephellyel rendelkező szolgáltató, intézmény esetén – ha ott ellátás nyújtására is sor kerül – székhelyenként, valamint telephelyenként külön-külön is meghatározható.
3. § (1) A települési, fővárosi kerületi és fővárosi önkormányzat, valamint ellátási szerződést kötött egyházi és nem állami fenntartó által fenntartott intézmény intézményi térítési díjának összegéről a jegyző, a fővárosi kerületi jegyző és a főjegyző az intézmény ellátási területén élő lakosságot a helyben szokásos módon tájékoztatja.
(2) Ha az (1) bekezdés szerinti intézmény ellátási területe több települési (fővárosi kerületi) önkormányzat működési területére terjed ki, az intézmény fenntartója az intézményi térítési díjról értesíti a megyei, fővárosi önkormányzat főjegyzőjét, aki gondoskodik a lakosság, valamint az érintett önkormányzatok tájékoztatásáról.
(3) Ha az (1) bekezdés szerinti intézmény ellátási területe több megyére vagy az ország egész területére kiterjed, az intézmény fenntartója gondoskodik az intézményi térítési díj összegének a minisztérium hivatalos lapjában való közzétételéről. Intézményi társulás és többcélú kistérségi társulás által fenntartott intézmény, szolgáltató esetében a tájékoztatási kötelezettséget a társulás székhelye szerinti jegyző teljesíti.
(4) A minisztérium által fenntartott intézmények intézményi térítési díját a miniszter a minisztérium hivatalos lapjában közleményként közzéteszi.
(5) A megyei fenntartó által fenntartott intézmények intézményi térítési díját a minisztérium hivatalos lapjában közzé kell tenni, valamint arról értesíteni kell a megyei önkormányzat főjegyzőjét, aki gondoskodik a lakosság, valamint az ellátási terület szerint érintett önkormányzatok tájékoztatásáról.
4. § (1) A Gyvt. 146. § (2) bekezdése szerinti kötelezett az ellátásért a Gyvt.-ben, az e rendeletben, valamint a helyi önkormányzat rendeletében foglaltak vagy a megyei fenntartó által meghatározottak szerint köteles a személyi térítési díjat megfizetni.
(2) A Gyvt. 148. § (10) bekezdése szerinti esetben a kötelezett az intézményi térítési díjjal azonos személyi térítési díj vagy a mindenkori intézményi térítési díj és a számára megállapítható személyi térítési díj különbözete egy részének megfizetését egy év időtartamra vállalhatja, amely időtartam meghosszabbítható.
(3) Ha a (2) bekezdés szerinti időtartam meghosszabbítására nem kerül sor, a személyi térítési díj megállapítására vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni.
5. § (1) Az intézményi térítési díjat és a személyi térítési díjat – a bölcsőde és a családi napközi alapellátáson túli szolgáltatásai kivételével –
a) házi gyermekfelügyelet esetében gondozási órára,
b) az a) pontban nem említett napközbeni ellátások esetében ellátási napra,
c) az átmeneti gondozás és az utógondozói ellátás esetében ellátási napra és hónapra
vetítve kell megállapítani.
(2) A intézményi térítési díjat és a személyi térítési díjat az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól szóló 2008. évi III. törvény 2. §-ának megfelelő módon kerekítve kell meghatározni.
6. § (1) Ha a személyi térítési díj az intézményi elhelyezést követő 30 napon belül nem állapítható meg, az intézményvezető térítésidíj-előleg fizetését kérheti.
(2) A személyi térítési díj megállapításakor intézkedni kell arról, hogy az (1) bekezdés szerinti előleg, illetve az előleg fizetésének időszakára jutó személyi térítési díj közötti különbözet kiegyenlítése megtörténjék.
7. § (1) Ha a fenntartó eltérően nem rendelkezik, a személyi térítési díjat
a) gyermekétkeztetésnél legfeljebb egy havi időtartamra előre,
b) a gyermekek napközbeni ellátásának igénybevétele esetén legfeljebb egy havi időtartamra előre,
c) az átmeneti gondozást nyújtó intézmény, valamint az utógondozói ellátás igénybevétele esetén havonta utólag
kell megfizetni.
(2) Ha a bölcsődei gondozás, a családi napközi, a családi gyermekfelügyelet, a gyermekek átmeneti gondozása vagy az utógondozói ellátás igénybevétele nem a hónap első napján kezdődik (tört havi ellátás), akkor az adott hónapra fizetendő személyi térítési díj a napi személyi térítési díj és az ellátási napok szorzata.
8. § (1) A Gyvt. 148. § (1) bekezdése szerinti intézményvezető az ellátást igénybe vevő személy térítésidíj-fizetési kötelezettségét – a gyermekétkeztetés és a Gyvt. 148. § (10) bekezdése szerinti eset kivételével – az 1. melléklet szerint dokumentálja.
(2) A bölcsőde, a családi napközi, a családi gyermekfelügyelet, a gyermekek átmeneti gondozása és az utógondozói ellátás esetében az ellátási napokon az ellátást igénybe vevők jelen- vagy távollétét az intézményvezető a 2. melléklet szerint dokumentálja. Az igénybe vevő azon az ellátási napon minősül távollévőnek, amelyen nem tartózkodik az intézményben, illetve nem veszi igénybe a szolgáltatást (ellátást).

3. Gyermekek napközbeni ellátása
9. § (1) Bölcsőde esetében a gyermek Gyvt. 147. § (2) bekezdés szerinti gondozására számított intézményi térítési díj az élelmezés nyersanyagköltségével csökkentett szolgáltatási önköltség és a normatív állami hozzájárulás összegének különbözete. Az élelmezés nyersanyagköltségének meghatározásakor az általános forgalmi adóval növelt összeget kell figyelembe venni.
(2) Ha a bölcsődében a gondozásért külön nem kívánnak személyi térítési díjat megállapítani, az intézményi térítési díj összegét nullában kell meghatározni és írásban dokumentálni.
(3) A bölcsődei gondozás személyi térítési díját – a fenntartó eltérő döntése hiányában – akkor is teljes hónapra kell megállapítani, ha a gyermek az ellátást a hónap nem minden napján veszi igénybe.
(4) A bölcsőde alapellátáson túli szolgáltatásaiért legfeljebb a szolgáltatás önköltségét meg nem haladó mértékű térítés kérhető.
10. § (1) A családi napközi és a családi gyermekfelügyelet intézményi térítési díja nem haladhatja meg az egy ellátottra jutó szolgáltatási önköltség és a tárgyévi normatív állami hozzájárulás különbségének az egy napra jutó összegét.
(2) A családi napközi és a családi gyermekfelügyelet személyi térítési díját a 9. § (3) bekezdés szerint kell megállapítani.
(3) A családi napközi alapellátáson túli szolgáltatásaiért a 9. § (4) bekezdésben foglalt mértékű térítés kérhető.
(4) Ha a családi napközit a szolgáltatás igénybevételére vonatkozó megállapodásban foglaltak szerint a gyermek a csak a hét bizonyos napjain veszi igénybe, jelen- vagy távollétét a 2. mellékletben kizárólag ezeken a napokon kell dokumentálni.
11. § Ha a fenntartó az alternatív napközbeni ellátás igénybevételét térítési díj fizetéséhez köti, az adott hónapra fizetendő személyi térítési díj a napi személyi térítési díj és az ellátási napok szorzata.
12. § (1) A házi gyermekfelügyelet keretében biztosított személyes szolgáltatás intézményi térítési díja az ellátásra tervezett költségek alapján megállapított óradíj. Az óradíj nem haladhatja meg az adott évben a házi gyermekfelügyeletre tervezett éves kiadásoknak egy munkaórára és egy gondozóra jutó összegét. Az évi munkaórák száma a munkanapok és a napi teljes munkaidő szorzata.
(2) Az óradíj meghatározásánál csak a hivatásos és a díjazásban részesülő társadalmi gondozók száma vehető figyelembe.
(3) A házi gyermekfelügyelet keretében végzett tevékenységet a 3. melléklet szerinti gondozási naplóban kell dokumentálni.
(4) A gondozási naplóban ellátásra fordított időként kell feltüntetni a lakásban töltött időn kívül a gyermekkel egyéb helyen eltöltött, illetve a gyermek érdekében végzett tevékenységre fordított időt is.
13. § (1) Ha a gyermekétkeztetést betegség vagy más ok miatt a jogosult nem kívánja igénybe venni, a távolmaradást az intézmény vezetőjénél be kell jelenteni. Ha az intézmény házirendje vagy az étkeztetésre vonatkozó szabályzata kedvezőbben nem rendelkezik, a bejelentést követő naptól a kötelezett a távolmaradás idejére mentesül a gyermekétkeztetésért fizetendő térítési díj fizetésének kötelezettsége alól.
(2) A gyermekétkeztetés személyi térítési díjának előre történő megfizetése esetén, ha az adott hónapra fizetendő térítési díj összege kevesebb, mint a már befizetett összeg, úgy a többletet a következő fizetés alkalmával be kell számítani, vagy vissza kell fizetni. Ha a fizetendő személyi térítési díj összege növekszik, a befizetett és a ténylegesen fizetendő összeg különbözetét visszamenőleg kell megfizetni.
(3) Helyettes szülőnél, nevelőszülőnél, gyermekek átmeneti otthonában vagy gyermekotthonban elhelyezett gyermek esetében a gyermekek napközbeni ellátása keretében biztosított gyermekétkeztetésért a személyi térítési díjat a helyettes szülő, a nevelőszülő, a gyermekek átmeneti otthona vagy a gyermekotthon fizeti meg.
(4) Családok átmeneti otthonában elhelyezett gyermek esetében a gyermekek napközbeni ellátása keretében biztosított gyermekétkeztetésért a személyi térítési díjat, ha a családok átmeneti otthona
a) teljes körű ellátást biztosít, a családok átmeneti otthona,
b) szükség szerinti ellátást biztosít, a szülő
fizeti meg.
(5) Az intézményvezető a gyermekétkeztetés igénybevételét a 4. melléklet szerint dokumentálja.

4. Gyermekek átmeneti gondozása
14. § (1) Az átmeneti gondozás intézményi térítési díja nem haladhatja meg az egy ellátottra jutó szolgáltatási önköltség és a tárgyévi normatív állami hozzájárulás különbözetének az egy napra jutó összegét.
(2) Átmeneti gondozás esetén a havi intézményi térítési díj – az adott hónap naptári napjainak számától függetlenül – a napi intézményi térítési díj harmincszorosa.
(3) Átmeneti gondozás esetén a személyi térítési díjat akkor is teljes hónapra kell megállapítani, ha az ellátást a hónap nem minden napján vették igénybe.
(4) Ha az átmeneti gondozást biztosító intézményből az ellátott az intézmény vezetőjének engedélye alapján távozik, vagy kórházba, gyógyintézetbe kerül, a távollét idejére a megállapított személyi térítési díj 20%-át fizeti.
(5) Ha az ellátást az igénybe vevő a hónap nem mindegyik napján veszi igénybe, a távolléti napok számát meg kell szorozni a (4) bekezdésben foglaltak szerint számított csökkentett összegű napi személyi térítési díjjal, a jelenléti napok számát pedig meg kell szorozni a teljes összegű napi személyi térítési díjjal. A két szorzat összege az adott hónapra fizetendő térítési díj. A jelenléti napok számát – az adott hónap naptári napjainak számától függetlenül – úgy kell meghatározni, hogy 30 napból le kell vonni a távolléti napok számát, valamint azoknak a napoknak a számát, amelyeken a jogviszony nem állt fenn.

5. Utógondozói ellátás
15. § (1) Utógondozói ellátás esetén az intézményi térítési díj nem haladhatja meg az egy ellátottra jutó szolgáltatási önköltség és a tárgyévi normatív állami hozzájárulás különbözetének az egy napra jutó összegét.
(2) Utógondozói ellátás esetén a havi intézményi térítési díj – az adott hónap naptári napjainak számától függetlenül – a napi intézményi térítési díj harmincszorosa.
(3) Az utógondozói ellátás egy napra jutó személyi térítési díját az intézményvezető a fiatal felnőtt rendszeres havi nettó jövedelmének figyelembevételével állapítja meg.
(4) Utógondozói ellátás esetén a személyi térítési díjat akkor is teljes hónapra kell megállapítani, ha az ellátást a hónap nem minden napján vették igénybe.
(5) Ha az utógondozói ellátásban részesülő előre bejelenti, hogy – különösen a tanulmányaival, munkájával, személyes kapcsolatainak ápolásával összefüggésben – az intézményből távozik, vagy kórházba, gyógyintézetbe kerül, a távollét idejére a megállapított személyi térítési díj 20%-át fizeti.
(6) Az utógondozói ellátásra jogosult fiatal felnőtt a Gyvt. 150. § (3) bekezdés e) pontjában meghatározottnál magasabb összegű személyi térítési díj megfizetésére akkor sem kötelezhető, ha az ellátást gyermekével együtt veszi igénybe.
(7) Ha az utógondozói ellátást a fiatal felnőtt a hónap nem mindegyik napján veszi igénybe, a távolléti napok számát meg kell szorozni az (5) bekezdésben foglaltak szerint számított csökkentett összegű napi személyi térítési díjjal, a jelenléti napok számát pedig meg kell szorozni a teljes összegű napi személyi térítési díjjal. A két szorzat összege az adott hónapra fizetendő személyi térítési díj. A jelenléti napok számát a 14. § (5) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani.

6. A térítési díj befizetése és ellenőrzése
16. § (1) A személyi térítési díjat az igénybevétel napjától havonként – ha a települési önkormányzat, a megyei fenntartó vagy a megállapodás másként nem rendelkezik –
a) bölcsőde, családi napközi, családi gyermekfelügyelet és gyermekétkeztetés esetén a tárgyhónap 10. napjáig,
b) házi gyermekfelügyelet, átmeneti gondozás és utógondozói ellátás esetén a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig
kell befizetni az ellátást nyújtó intézmény elszámolási számlájára.
(2) Az intézmény vezetője ellenőrzi, hogy a megállapított térítési díj befizetése havonként megtörténik-e. Ha a kötelezett a befizetést elmulasztotta, az intézményvezető 15 napos határidő megjelölésével a fizetésre kötelezett személyt írásban felhívja az elmaradt térítési díj befizetésére. Ha a határidő eredménytelenül telt el, az intézmény vezetője a kötelezett nevét, lakcímét és a fennálló díjhátralékot nyilvántartásba veszi.
(3) A (2) bekezdés szerint nyilvántartott díjhátralékról az intézmény vezetője negyedévenként tájékoztatja a fenntartót a térítésidíj-hátralék behajtása vagy a behajthatatlan hátralék törlése érdekében.

7. Az ellátások igényléséhez és a térítési díjak megállapításához felhasználható bizonyítékok köre
17. § A személyi térítési díj megállapításához a kötelezett 30 napnál nem régebbi, az 5. melléklet szerinti jövedelemnyilatkozatot nyújt be az intézményvezetőnek.
18. §  (1) Bölcsődei gondozás esetében a Gyvt. 150. § (6) bekezdés c) pontja szerinti térítésidíj-fizetési mentesség és gyermekétkeztetés esetében a Gyvt. 151. § (5) bekezdés c) pontja szerinti normatív kedvezmény megállapításához be kell szerezni a térítési díj fizetésére kötelezett nyilatkozatát. A nyilatkozatnak tartalmaznia kell a Gyvt. 151. § (10) bekezdésben meghatározott gyermekek számát.
(2) Az (1) bekezdés szerinti gyermekek számában történt változást az intézmény vezetőjének a változást követő 15 napon belül írásban be kell jelenteni.
(3) Az eltartott gyermekek számának megváltozása esetén az új térítési díjat a (2) bekezdés szerinti bejelentést követő hónap első napjától kell megfizetni.
(4) Ha a bölcsődei gondozás esetében a Gyvt. 150. § (6) bekezdés a) és d) pontjában, valamint gyermekétkeztetés esetében a Gyvt. 151. § (5) bekezdés a) pontjában foglaltak fennállását hatósági döntés alapozza meg, azt be kell mutatni az intézménynek.
(5) Bölcsődei gondozásnál a Gyvt. 150. § (6) bekezdés b) pontjában, valamint gyermekétkeztetésnél a Gyvt. 151. § (5) bekezdés d) pontjában foglaltak fennállását tartós betegség esetén szakorvosi igazolással, fogyatékosság esetén a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtásáról szóló 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 7/A. § (1) bekezdése szerinti szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleményével kell igazolni.

Záró rendelkezések megtekitése

 

 


[Az oldal elejére]

Impresszum
Adatkezelés

Könyvjelzők közé
Oldaltérkép
Hasznos linkek


TeamViewer


PDF fájlokhoz:
Adobe reader letöltése
Kicsomagoláshoz:
WinZip letöltése

Partnereink:
Szoftver
Vibastile Kft.
Weboldalak
Florka Kft.

Vállalatirányítás
Karakter 2000. Kft.
Reklám
Karórakatalógus és egyebek
Könyvelés
SinkaTax
Képzőművészet
Greguss Galéria
  © 2007 KronoSoft Informatikai és Szolgáltató Kft.
  2049 Diósd, Völgy u. 26/b. Tel: 06 23 382-275

Designed by Taba Ági (László Attila)